Álvasárnap

Háztáji udvari feeling :)

Szüneteltettem magam a nyáron, így a bloggolás is elmaradt, no meg rajzolás terén sem voltam túlságosan termékeny. De már elég az állandó lazsálásból, elnyújtózásból, láblógatásból és egyéb semmittevő testhelyzetből. Az agyamat is takarékra tettem, csak a mindennapi élethez, tevékenységekhez szükséges agytekervényeimet használtam, haladtam a teljes összeomlás szélére, már már szétestem, emlékezetem is elhagyott, nem tudtam ma van, vagy tegnap, vagy holnap, összekuszálódott minden. Változásra volt szükség minél hamarabb, így úgy döntöttem kitörök a nyári alvó állapotomból és újra életre török.

A hétvégét otthon, gyermeki életem szinhelyén töltöm, ahol kutattam rajzolni való téma iránt. Találtam is egy rozoga seprűt, és a mellette álldogáló kukát. Mint amennyire tökéletlen-e téma, annyira tökéletlen az én rajzom is. :)

Nyugalom

Nyugalom, amit követ valami  könnyű gördülékenység, felszabadultság, jó kedv, a rossz kirekesztése, és ha valami véletlenül e vékony résen behatol. olyan apróvá zsugorodik, hogy egy másodperc töredéke alatt semmissé válik. Volt. Nincs. Stressz szúró, kínzó léte sem tör fel, az is csak egy semmi állapotban nyugszik egy elveszett világban.
Én ma nem ebben az elveszett világban létezem.  :)

Egy kis szenvedés

Szenvedős nap volt ma: Ezt csináljam vagy azt, esetleg amazt? Ez jó lenne, de egyedül mégsem, amaz talán, de még sincs kedvem. Azon gondolkodtam sokat, hogy gyereknap alkalmával megajándékozzam-e magam fagyival, valahogy az evésre mindig van alkalom, sütire, édességre meg főleg, de lebeszéltem magam róla, mert ma már landolt bennem egy péksüti és egy túró rudi, így sok lett volna.:(  Elég nehéz volt megállni, mivel beszűrődött ablakomon a gyereknapi ünnepelés vidám zaja, láttam a boldogan futkorázó gyermekeket is, csak én kuksoltam a szobámban,  mert ugye egyedül nem olyan jó, semmi se, így inkább a szenvedés lepett el. Ez a nagyon mennék valamerre, de mégsem. No de lesz még jobb is. Estére azért megjött a kedvem ehhez, ahhoz, csak ezzel meg az a gond, hogy le kell feküdni. :)
Ez meg itt én lennék, állítólag hasonlít, bár én nem vagyok ebben annyira biztos. :) De az a lényeg, hogy a tanáromnak tetszett, így úgy gondoltam érdemes feltenni ide is.

Így is úgy is

Valaki tavasziasan, valaki nyáriasan, valaki jókedvűen, valaki unottan, valaki sietve, valaki ráérősen, valaki elmerengve, valaki éberen, valaki kedvesen, valaki mogorván, valaki magányosan, valaki kettesben, valaki átölelve, valaki eltaszítva, valaki harmóniában, valaki összezavarodva, szóval így is úgy is közlekedünk a nagyvilágban, buszon, villamoson, trolin, metrón valaki erre valaki arra, valaki meg amarra. :)
Én most kipihenve, ücsörögve, rajzolgatva, kicsit aggódva, de jól önmagammal.

Nyár

Az utóbbi napokban beköszöntött a nyár, ami ugyebár sulis éveimből nosztalgiázva nyári szünetet vonna maga után. No de sajnos felnőttem, otthagytam pedagógiai mivoltomat is, így főleg munkával fogom tölteni e pár hónapot. :( Azért két napot kivettem múlt héten és sokkal jobban tudtam értékelni ezt a két "semmittevős napot", mint amikor ez úgymond járt :) Idézőjeles semmittevés, mivel bőven volt mit csinálni, beköszönt lassan az év vége a suliban is, osztályzás van, le kéne adni ezt azt, így be is pánikoltam a héten, de rájöttem fölösleges halálra idegesítem magam, majd lesz valahogy. :) A következő hidegtűt Képgrafikán készítettem, szenvedtem vele rendesen, míg bekarcoltam és lenyomtattam, de megérte.

Elfogyott türelem

Jövő hét péntekig 10 befejezett rajzot kéne összehoznom. ááááááááááááááááááááááá :) Nagyon lassú vagyok, így egy örökkévalóság míg egyet összehozok. Íme e heti szenvedésem tárgya, nem tökéletes, de egyelőre így marad. :)