Újabb karácsony

Újabb karácsony, sütievés, sütievés, sütievés és gyomorégés. Ehhez még egy kis torokfájás, fejfájás is társult. :S Ma tervbe volt véve, hogy nekiállok a sulis háziknak, de csak két papír összegyűréséig jutottam, nem maradt máshoz energiám, de mint említeni szoktam, holnap is nap lesz. :) Ezzel  csak az a baj, hogy a jövő kiszámíthatatlan. Ma torokfájás, holnap láz, hóvihar, a hó ellepi a házat, sőt kitépi a helyéről, száguldás egy ismeretlen helyre, ufók álmomban elrabolnak és egy csészealjban töltöm el a hátralevő életem és csápos ufós gyerekeket nevelek fel,  bekopog Javier Bardem az ajtómon, és elvisz randizni (persze előbb még kidobja Penelope Cruzt), és elrepülünk a Bahamákra, vagy a számítógépen beszippant és átkerülök egy másik univerzumba, nyerek a lottón (na ez a legvalószínűtlenebb a sok lehetőség közül). Szóval rengeteg akadályozó tényező merülhet fel. :)
Visszatérve a hegedűre, ma keresgéltem és találtam. :) Oh jeeee, gondolom már most nagyon örültök a hírnek, de azért kifejtem a dolgot. Egyszer volt szerencsém Lajkó Félixet hegedülni látni, hallani méghozzá az első sorból, nagy élmény volt. Találtam pár interjút vele, szerintem a riporterek őt tartják az egyik legrosszabb interjúalanynak. :) Nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy szűkszavúan válaszolgatott, egyszerűen, nem játsza meg magát, ő csak egyszerűen zenélni, hegedülni szeretne. Ezért most nem csak egy képemet fogom ide feltenni, hanem Lajkó Félixet is. Legalább így valami pluszt is tudok nektek adni, egy kis zenei többletet. Hallgassátok. Úgy nem mehetsz el a blogomról, hogy nem hallgatod végig. :)

Hová tűnt karácsonyi hangulat

Hova tűnt karácsonyi hangulatom? Ajajj mostanában mindennek lába kél. Én, hangulatok, érzések ... Mai átprogramozás nem sikerült, hiba adódott a rendszerben. A sok sütkérezéstől, meg főzéstől úgy elfáradtam, hogy nem maradt energiám az átállásra. A nap fénypontja az általam készített menü volt, amiből aztán nem sokat bírtam enni, na nem azért mert rosszul sikerült volna, csak a gyomrom nem volt olyan jó befogadó állapotban. Lehet, hogy az egész napos éhezéstől összeszűkült?  No de holnap is nap lesz. :)

Lost

Káosz

Káoszos külső belső terem. Szobám káoszszintje elérte a legmagasabb fokozatot, bármi megtalálásának valószínűsége egyenlő a nullával, egy életbevágóan fontos akármi keresésének időintervalluma egyenlő a végtelenséggel. Szobám leamortizálása folyamatban: diófapác landolása a szőnyegen, és az ágyamon, viasz lecsöpögése,  rajzra tuscseppentés. Gyors elhárítás, vész megszüntetése, de a trauma megmaradt. Felépülés valószínűsége kérdéses.  Belső zavar elhárítása a jövő titka.

Hajajjj

Tegnap elmaradt a blogírás, ezért ma már nem merem azt megtenni, hogy kihagyom. Hüha de nehéz most gondolkodni  így hajnali egy óra után. :) A gondolatok a fejemben szanaszét szaladtak, és sehogysem tudok közöttük rendet rakni, sorba rakni őket, hogy valami használható, értelmes gondolat váljék belőlük, és legyen értelme ide nektek most bepötyögni. Inkább felsorolom mai tevékenységeimet, így egyszerűbb lesz: felkelés, takarítás, netezés, tanakodás, mosás berakása, még egyszer tanakodás, elindulás, ebéd beszerzése, hazaérkezés, szerzemény megkóstolása majd kidobás (ne vegyetek rántott karfiolt olyan helyen, aminek a neve f-el kezdődik, és ó-val végződik, és arról nevezték el, hogy olyan sokféle egészséges valamit lehet ott kapni:), önarckép rajzolás, rajzolás, rajzolás, filmnézés, rajzolás, diófapác landolása a szőnyegen, és még jó pár dolgon, takarítás, netezés, beszélgetés, értelmes bejegyzés holnapra halasztása. :)
Most pedig keresek egy képet. Legyenek ajándékzacskók, úgyis jön a karácsony. :) Régebbi rajz, szintén befejezetlen, de nekem tetszik. :)

Álomban a lét

Lassan az álmok és a valóság között lebegek, a fáradtság leple betakar. Gyertyafény, forró tea, lassú zene és behunyom a szemem, sóhaj, elraktározott érzések, álmok valóságában létezem.

Egy nap

Ma reggel nem tudtam magam rászánni, hogy korán kikeljek az ágyamból. Valami láthatatlan erő húzott lefelé, és nem engedett. :) Úgy döntöttem, hogy megadom magam neki, úgy éreztem hiábavaló próbálkozás lenne ezzel a nagy valamivel szembeszálni. Így dél körül estem be suliba, és festegettem picit.
Majd a következők követték egymást: barátnőérkezés, tanakodás, karácsonyi vásár, kürtöskalácsevés a Duna parton :))), Lánchíd - nézegetés jobbra balra, siklózás - mosoly, integetés a kedves jegyárusnak, várnézés, hógolyózás, séta séta séta, útlevágás helyett kerülés, havazás, kilátás, metrózás - megállón túlmenés, felnevetés, majd visszamenés, Hősök tere, barátnő szidás magamban :), cipőátázás és végre hazamenés. Összeségében ez egy jó nap volt.:)
Ez pedig egy drapéria. 

Agykontroll

Másik dimenzió

Ma nem voltam magamnál, nem e-világban léteztem. Úgy vélem ma egy másik dimenzió levegőjét szívtam, mivel  a hőmérséklet duplájára növekedett és a fejem elkóválygott valamerre. Hosszas kutakodás után most kezdem megtalálni, és visszaprogramozni a helyes működésre. :) Így a mai nap nem tekinthető túl sikeresnek, a dolgaim nagy részének elvégzése még várat magára. De sebaj holnap is nap lesz, és talán minden visszakerül a helyére.
A most következő rajzot réges régen készítettem, amikor még a főiskola padjait koptattam, és néha néha eljártam rajzolgatni. Nem tudom, hogy sikerült összehozni, de jó kis kép kerekedett ki belőle. Ez egy tusrajz, amit Ingres egyik ceruzás rajzáról másoltam.

Itt is ott is otthon

Jó néha hazatérni a fővárosból, bár most inkább a megfagyás veszélye fenyeget. :) -15 fokot mondtak ma estére, jajj :S Ha egy pár napig nem jelentkeznék, eltűnnék valahol a nagy semmibe, akkor valaki keressen meg, mert akkor valószínű, hogy jégkockává dermedtem. Úgy tűnik a vidéki kisvárosok ott vannak a világ legszélén, vagy azon is kívül, mivel itt még hóhegyek magasodnak és a levegő hőmérséklete földöntúli mértéket ért el. Brrrrrrrr. Már azon sem lepődnék meg, ha egy földönkívüli kopogna be az ajtómon. :) Erről jut eszembe, hogy réges régen és még annál is régebben volt egy lakótársam, akit álmában elvittek a földönkívüliek, vagyis ő legalábbis azt hitte. Emlékszem furcsa szemmel néztem rá, hogy jéh egy földönkívüli látnokkal lakok együtt, no ezt is megértem. Úgy látszik mindennek oka van, annak is, hogy már a fősüli elején nem vettel fel kollégiumba, mert ellenkező esetben miből maradtam volna ki.
De most térjünk vissza a földi életre,és ide a kisvárosi életembe. Szóval most itthon vagyok, és nincs nálam a gépem. :( De egy képet sikerült előbányásznom, egy baglyot, amit Képgrafika órára készítettem, amit lenyomathoz kellett gyártani, csak még nem jutottunk el odáig, hogy meg is csináljuk. Valamiért szeretem a baglyokat, talán azért mert éjszakai állatok? Hmmmm. :)

Cikázó lélek

Instabil lelki állapot, cikázó érzelmek. Ez voltam ma. Örültem is, meg közben sírhatnékom is volt. Azt hiszem elég furán vagyok összerakva. Erősebb volt ma minden nálam.
Íme egy csillagos ötöst érdemelt rajz. Sajnos a kép minősége nem érdemel annyit. :) Ez egy befejezetlen rajz. Valaki azt mondta, hogy az időtlenséget jelképezi számára a mutatók nélküli óra, mintha nem számítana az idő.

Telhetetlen

Mint tegnap is írtam, nekem nem elég a nap 24 órája. Olyan gyorsan elillan mellettem az idő, hogy észre sem veszem. Annyi mindent jó lett volna még csinálni, rajzolni, tanulni, de nem fért bele. Vagy bennem van a hiba? Lehet, hogy rosszul bánok az időmmel. Valahogy a semmiket kéne kiiktatni belőle. Ilyen semmi pld. a  túl sok töprengés mielőtt nekiállnék valaminek, jó lesz-e így, hogy is csináljam, vagy van egy nincs hozzá kedvem dolog tologatása, még ezt meg azt megnézem, megcsinálom előtte, lelki erő gyűjtésnek is lehetne nevezni :) vagy csak szimplán álmodozok, gondolkodok. Valamit muszáj lesz cselekednem, mert így lemaradok.
Már tegnap sikerült befejezni a Betűrajz házimat, ma csak bepaszpartuztam. Íme a végeredmény és döntsétek el milyen lett, én nem vagyok elragadtatva tőle. :): puha-kemény, édes-savanyú, hideg-meleg, kristályos.

Zzzzzzzzzzzz

Mai rajz: krokik. A legjobbak, és rajzilag is sokszor csodálkozok mire vagyok képes. Néha meglepődök, hogy jé, én ilyet is tudok, ez is bennem van, volt valahol, csak bujkált eddig. Krokikkal is így voltam, előtte soha nem sikerült összehoznom egy jót se. A suliban is az első próbálkozások szörnyűek lettek, de aztán kezdtem ráérezni, és íme ezek születtek.